Veronika Bán-Horváth írása:
Jópár éve trénerkedek. Mondjuk hat. Ha nem csak az improvizációs workshopok számítanak, van az tizenkettő is. Tekintve az életkoromat, felnőtt életem 85%-ában azzal foglalkoztam, hogy embereket tanítok játszani. Na de mi szüksége van erre egy felnőtt embernek? Egyáltalán ki az, aki ráér ilyen hóbortokra?
Informatikus, keramikus, pedagógus, masszőr, jogász, egészségügyi szakápoló, mérnök, zenész, táncos, ügyfélkapcsolati munkatárs, szertartásvezető… A legváltozatosabb foglalkozású, életkorú, érdeklődési körű emberek járnak hozzánk hétről hétre, hogy együtt improvizáljanak.
Mégis miért?
Röviden: mert impózni jó.
Az improvizáció olyan játék, ami nem kompetitív. Itt nem az a célod, hogy te legyél a legjobb, nem osztogatunk győzelmi pontokat. Egyáltalán nem pontoz senki.
Feltöltődünk, kapcsolódunk, szórakozunk, nevetünk, megfigyelünk, átélünk, megosztunk, kifejezünk, meghallgatunk. Kísérletezünk.
Kipróbálunk csoportos gyakorlatokat, páros szituációkat. Biztonságos teret és lehetőséget adunk ahhoz, hogy valami újat fedezzünk fel, itt és most jöjjön létre egy olyan helyzet, ami a résztvevők impulzusaiból, akcióiból és reakcióiból áll. Ugyanakkor célunk nem terápiás, egyszerűen csak kíváncsi emberek vagyunk, akik nyitottak vagyunk arra, hogy közös tapasztalatokat szerezzünk, és egymástól, egymás által valami újat tudjunk meg magunkról és az emberi kapcsolatokról.
A játék, a kipróbálás és cselekvés ugyanis a tanulás egyik leghatékonyabb (és legélvezetesebb) módja, ami nem csak a gyerekeknek való. Ha tudományosak akarunk lenni: egyszerre stimulálja a kognitív, motoros, kommunikációs, szociális, kreatív és orientációs képességeinket. (Igen, azt is.) Azaz fejleszt, frissen tart, nem hagy belesüppedni a megszokások foteljébe.
Bár tréningeinken kilépünk a hétköznapokból, az improvizációnak a mindennapokra nézve is jótékony hatása van. Résztvevőink arról számolnak be, hogy rugalmasabban reagálnak váratlan szituációkban, stresszes helyzetben nem csak egyféle cselekvésmód jut eszükbe. Van, aki úgy éli meg, könnyebben kapcsolódik a családtagjaihoz, kollégáihoz, és akad, aki azt meséli, hogy számára kinyílt a világ.
Már egy-egy nyitott műhely, workshop is maradandó élményt tud adni, az Itt és Most Improv Academy Alapozó kurzusa pedig azt a lehetőséget kínálja, hogy fix csoportban, előre felépített “tanmenet” alapján, fokozatosan lépjünk egyre beljebb az ismeretlenbe. Trénereink megmutatják az ösvényeket, de természetesen lehet kalandozni a sűrűben is. 🙂
Ezúttal László Gregus improvizációs színész, tréner, gyógypedagógus, táncterápiás oktató vezeti a kezdő csoportot – jó szívvel ajánlom bárkinek, aki hívást érez arra, hogy teret adjon valami újnak az életében.
Az Alapozó kurzusról itt olvashatsz bővebben:
