2024. október 22-én új színházi előadást mutat be az Itt és Most Társulat Lélekvesztő címmel. A darabot Sarkadi Imre: Viharban c. kisregénye nyomán Boda Tibor rendezte, főszerepben Varju Nándor és Boda Tibor láthatóak. Boda Tibort kérdezte Bernát Imola Tímea a Lélekvesztő színházi előadás kapcsán.
Varju Nándor kért fel Sarkadi Imre Viharban című mű színpadi adaptációjára, aminek Lélekvesztő lett a címe. Volt már a közös munkátoknak előzménye is, tulajdonképpen mióta is ismeritek egymást?
BT: Varju Nándi azon személyek közé tartozik, akivel az ismerettségem olyan réginek tűnik, hogy nem emlékszem az első konkrét találkozásra. Talán diákszínjátszós évekbe veszik bele az ismerettségünk, úgy húsz+ évvel ezelőtt lehetett. Arra emlékszem, hogy volt egy Tarantino Kutyaszorítóban adaptációjuk Lyssa címmel, amit még a győri társasággal készítettek. Nagyon tetszett nekem, mert igazán pofátlan megoldások és jóféle stilizációk voltak benne. Nagyon jókat beszélgettünk utána az előadásról.
Rendezőként milyen művészi koncepciót próbálsz megvalósítani a Lélekvesztő előadásban?
BT: Nándi felkért egy monodrámára, viszont én nem tartom kimondottan izgalmas műfajnak a monodrámát. Valaki a színen van és elkezd mesélni, ez a rendszer és mi ebben a rendszerben maradunk, ez nekem kevésbé izgalmas. Volt már dolgom monodrámával, igyekszem mindig szétrobbantani, történjen valami, ami ezeket a szűkös kereteket szétfeszíti. Evidens megoldás tud lenni, hogy mégsem monodráma, vannak még további szereplők, valamiért felbukkan valaki. Spoler: Mi ezt választottuk.
Az eredeti mű alapján írtad meg a Lélekvesztő szövegkönyvét, mennyiben alakul át az eredeti történet?
BT: Sokban. Túl sokban. Szabad kezet kaptam, és nem igazán ment mélyre az eredeti írott mű. Amikor elolvastam a Viharban művet, jeleztem Nándinak, hogy aggályaim vannak azzal kapcsolatban, hogy mit tudok ezzel kezdeni és mennyire lehet hozzányúlni. Nándi pedig azt válaszolta, amennyire szeretnék. Az alapszituációt tulajdonképpen átvettük, van egy emberünk aki a Balatonon hatalmas viharban megpróbál kimenteni két másik embert, és utána történnek dolgok. Onnan kezdve mindent borítottunk, átgondoltunk, meg lett egy kicsit bonyolítva, illetőleg túlbonyolítva, úgyhogy ebből próbáljuk most visszanyesni a vad hajtásokat, keretek közé szorítani a koncepciót.
Hogyan zajlott a darabhoz való előkészület? Voltak különleges kihívások?
Bt: Volt az előbb említett dolog, hogyan lesz ebből a novellából monodráma. Ugye A gyáva kisregény volt az előzmény, azt én kimondottan erős írásnak tartom nagyon sok tekintetben. Most pedig azt éreztem, hogy ez a történet nem kívánkozik kimondottan színpadra. Még nagyobb kétségbe estem, amikor megnéztük hozzá a filmet, amit az olvasmányélményhez képest is nagyságrendekkel jobban untam. De miután szabadkezem volt, elkezdtem beleírni a sztoriba a fókuszt, ami engem személyesen épp akkor mélyebben foglalkoztatott.
Magány és egyedüllét közti különbség, a múlttal való szembenézés és felelősségvállalás, másokért és magamért.
Ez volt az írói- dramaturgiai kihívás. A másik dolog, ami eszembe jut, hogy nagy kérdés volt számunkra: Hogyan fogjuk megjeleníteni a színpadon a viharos Balatont. Hála az Itt és Mostnak, rendelkezésünkre álltak a helyi, hangeffektek és fénytechnikai megoldások. És ott van még az előadás szempontjából legfontosabb dolog:
Van élőzenénk!
Végtelenül hálás vagyok Daninak (Szőllősi Dániel, aki a darab zenéjét szerezte és élőben játssza), hogy elképesztően gyorsan és adaptívan hozta létre a darab zenei világát. Én előképzettség nélkül effektíve nem tudok zenészt instruálni, ellenben kérek valamit Danitól és érti miről beszélek, ez mind sajátságos élmény. Be kellett szereznünk továbbá fontos dolgokat az előadáshoz. A Buborék – főhősünk hajója – például egy kád. A megérkezése körülményes és kalandos volt egyszerre. Az ötlet egyébként emlékeim szerint Nándi kisfiától származott.
Kik az alkotók, hány fős a csapat?
BT: Olyan lendülettel igyekeztünk ezt a monodrámát megborítani és nem meghagyni monodrámának, hogy Nándi nem vétózta meg azon felajánlásomat, miszerint tűnjek én is fel mint egy tárgyanimátor, egy olyasvalaki, aki a háttérből mozgatja a szálakat. Nagyon szélesen értelmezhető a szerepem. Mellettem pedig ott volt még Balla Anett mint rendezőasszisztens, akit mára Bernát Imola Tímea váltott, Nándiról és Daniról pedig már volt szó. Így azt mondhatjuk, hogy főszereplővel, zenésszel, és többfunkciós kiegészítő alkotókkal ez mára igazából egy négyfős projekt.
Milyen elemeket használtál a díszletben és a jelmezekben, amelyek segítik a darab mondanivalóját?
BT: Az említett kád nyilván kiemelt szerephez jut, aztán meg kell még említenem a textil anyagokat, UV fényeket, a vihar hangokat keltő plexi lapokat. Általában puritán színházakban utazom, értsd szobaszínház, ahol minden az, ami és az egyes előadások teljes kellék- és jelmezállománya kis túlzással elfér egy túratáskában. Ehhez képest ez egy jó nagy játszótér nekem az Itt és Mostban.
Van olyan üzenet, amit mindenképpen szeretnél, hogy a közönség magával vigyen az előadás után?
BT: Régebben én nagyon üzenős voltam, szerettem a tételmondatokat: ez az előadás erről szól. Abban hittem, hogy akkor jó egy előadás, hogyha egy mondatban el lehet mondani mi a fókusz és miről szól. Szerintem a Lélekvesztő előadást sikerült inkább kérdéssé alakítani. Kérdezni jobban szeretek mostanában, mint állítani. A kérdés, amit az előadás igyekszik körüljárni, hogy hány féle arca van a viharnak, hogyan és mi által keletkezhetnek viharok és mit lehet ezekkel kezdeni? Igyekeztünk tehát nagyon tágan értelmezni az eredeti irodalmi mű címét. Meggyőződésünk, hogy Sarkadinak is ez volt a szándéka.
A Gyáva előadás után mindig beszélgettek az alkotók a közönséggel, most is tervezel hasonló beszélgetést?
BT: Feltétlenül szeretnénk, bízunk a visszajelzésekben. Érdekelnek, hogy azok a szándékok és víziók, amiket mi igyekszünk megjeleníteni hogyan csapódnak le a nézőkben. Nagyon szeretem a közvetlen visszacsatolást. A tapasztalat az, hogy a közönség is nagyon nyitott ezekre a beszélgetésekre és általában nagy számban maradnak ott az élménymegosztásra és vélemény nyilvánításra.
Milyen volt a szakmai közönség visszajelzése az előzetes bemutatón? Hogyan befolyásolták a végső verziót?
BT: Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy azt érzem, nagyban befolyásolták! Szerencsére olyan embereket hívtunk és jöttek el, akiknek bízunk az ízlésében. Visszajelezték azt, amit én is tudni véltem, hogy ez egy kicsit túl lett gondolva és bonyolítva a részemről. Segítettek abban, hogy honnan vágjunk vissza.
Szeretném elmondani, hogy nagyon hálás vagyok Bernát Imola Tímea segítségéért is, aki utólag folyt egyre inkább bele az anyagba. Nem volt szó olyasmiről eredetileg, hogy ennyi mindent fog csinálni, és most már jó sok mindenben működik közre az előadásban. Kaptunk még külső segítséget a tárgyanimációs, bábozós jellegű részekhez Hermann Brigitta személyében, neki is jár a külön köszönet, amiért időt szánt ránk. Biztos vagyok benne, hogy nagyságrendekkel megy előre a premier előadás a munkabemutatóhoz képest.
A képen Balla Anett, Szőllősi Dániel, Varju Nándor, és Boda Tibor látható
Az előadás a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (Nemzeti Kulturális Alap) támogatásával jött létre.
Jegyváltás: https://ittesmosttarsulat.jegy.hu/program/lelekveszto-162806
Sarkadi Imre örököseinek engedélyét a HOFRA Kft. közvetítette.
Köszönöm a beszélgetést Boda Tibornak.
Fotó: Oláh Gergely Máté
