2024. október 22-én új színházi előadást mutatott be az Itt és Most Társulat Lélekvesztő címmel. A darabot Sarkadi Imre: Viharban c. kisregénye nyomán Boda Tibor írta és rendezte, főszerepben Varju Nándor és Boda Tibor láthatóak. Bernát Tímea Szőllősi Dániel zenész-zeneszerzővel beszélgetett a Lélekvesztő színházi előadásról.
BT: Milyen módon kezdődött a közös együttműködés Varju Nándival, aki a Lélekvesztő című darab Bot Sándorját alakítja?
SZD: Nándival az Itt és Most Társulat keretein belül találkoztam, ugyanis aktív improvizációs színész ebben a társulatban és ott volt szerencsénk együtt játszani már többször is. Ebből gondolta úgy, hogy nagyon jó ötlet lesz, ha ezt a darabot én kísérem zenével, én pedig gondolkodás nélkül elfogadtam a felkérést.
BT: Mióta foglalkozol zenével?
SZD: Hét éves korom óta zenélek. Színpadon kb. 8-9 éves korom környékén voltam először, majd 16-17 éves koromra vált a zene professzionális szinten is az életem részévé.
BT: Vannak zenei tanulmányaid?
SZD: Igen, az egri Eszterházy Károly Egyetemen végeztem zenei szakon. Emellett több magántanárom is volt az évek során, főként zongora- és énekórákat vettem.
BT: Dolgoztál már korábban rendezett színházi előadás zenéjével?
SZD: Korábban már dolgoztam rendezett színházi előadás kapcsán zenével. Az első ilyen élményem az volt, amikor egy bábszínházi előadásban az egyik tanárom zenélt, én pedig a kották lapozásában és a digitális zongora hangszíneinek beállításában segítettem. Később pedig kórustagként énekeltem egy operett előadásban az egri színházban.
Ez a darab azonban különleges, hiszen ez az első rendezett színházi előadás, ahol zeneszerzőként is közreműködöm, ami igazán új és inspiráló kihívást jelent számomra.
BT: Hogyan közelíted meg a színházi zene megalkotását?
SZD: Improvizációs színházi zenészként főként a pillanat hangulatát próbálom megragadni a jelenetekben. A Lélekvesztő viszont egy rendezett előadás és itt elég konkrét hangulatra utaló kéréseket kaptam a rendezőtől Boda Tibitől. Felvázolta az elképzelt atmoszférát és ritmust, ennek mentén dolgoztam ki a hangszíneket és dallamokat.
BT: Mi a legnagyobb kihívás a színházi zene komponálásában?
SZD: Az az izgamas az improvizációs színházban, hogy pillanatról pillanatra változnak az események és erre azonnali reakció kell, hogy szülessen. Sosem tudom, mennyi időm lesz egy zenei témát kibontani, mivel nem tudom előre, mikor vágják le a jelenetet.
Ebben az előadásban a kihívás az volt, hogyan tudom lefesteni zenével a főszereplő érzelmi változásait. Elindul egy viszonylag hétköznapi állapotból és eljutott egészen a tudathasadásig. Teljes káosz uralkodik el rajta, ezt a fajta átmenetet árnyaltan kellett megjelenítenem zenei eszközökel. Egyes zenei témákat a rendező konkrétan kért, másokat én dolgoztam ki. Ezek a dallamok különböző stílusban és hangulattal gazdagítják a színpadi történéseket, és segítik a nézőt abban, hogy még mélyebben átélje a darab érzelmi világát.
BT: Milyen módon történt a zenei stílus kiválasztása az előadáshoz? A karakterek, a történet vagy a látvány határozza meg leginkább a zenei döntéseket?
SZD: A zenei stílusra is kaptam kéréseket a rendezőtől, konkrét zenei szemelvények voltak nekem megadva példaként. Ezek szolgáltak kiindulási alapként, de a zene végső formáját nagyban befolyásolta a karakterek, a látványvilág és a történet egésze. A próbafolyamat során a zenei anyag fokozatosan alakult egyedivé és a darabra illesztetté.
BT: Hogyan történt a zene integrálása a próbafolyamatba? A zenészek és a színészek együtt dolgoztak a próbákon, vagy a zenei részek külön készültek?
SZD: Elkezdtük a felolvasópróbát és amikor már előttem volt a hangszer, az adott jelenetekhez elkezdtünk kísérletezni hangulatokkal, dallamokkal. A zene legnagyobb része a próbák során, a színészek és más közreműködők jelenlétében formálódott. A dallamok és témák alapjai ezekben a pillanatokban születtek meg, amelyeket aztán tovább dolgoztam a próbákon vagy otthon.
BT: Melyek azok a zenei eszközök, amiket használsz a színpadi jelenetek hatásának fokozásához? Például milyen hangszerelési technikákat alkalmazol egy-egy jelenet kiemelésére vagy a karakterek belső világának bemutatására?
SZD: Köszönöm a kérdést! Az egyik legfontosabb téma például a közönség belépésekor hallható bárzongorás hangulat volt, amit Tibi kifejezetten szeretett. Másik zenei részlet a Balaton vízének ringása, melyet a zongorán hullámzó temátikával igyekeztem megjeleníteni. Amikor a nő és a szerelem motívuma megjelent, akkor egy nagyon kellemes vonós és kórus hangzást kevertem egy hárfás hangszínnel, ebből lett egy elég misztikus hangulat. Itt a vokális énekhangszín is megjelenik és a női hangszíneket is magába foglalja ez a hangulat. Egy felfokozott résznél pedig behoztam torzított gitár effektes hangszíneket, amiben a glissando-s effekteket használva próbáltam egy kicsit jobban éreztetni milyen állapotban van Bot Sándor a főszereplő. Illetve a pizzicato vonósoknak a hangját kevertem zongorával, ami a thriller és horror filmeknek az egyik nagyon kedvelt eszköze volt.
BT: Hogyan közelíted meg a karakterek zenei témáit? Milyen módon segíti a zene a szereplők belső világának bemutatását?
A ritmust és a tempót mindig a jelenet hangulata határozza meg. Ezzel szemben, ha a jelenet sok mozgást, gyors párbeszédet vagy felfokozott érzelmeket tartalmaz, a zene is ehhez igazodik. Hangerőben, ritmusban, tempóban és hangszerelésben is követem az eseményeket, hogy a zene szervesen illeszkedjen a színpadon zajló történésekhez.
BT: A Lélekvesztő előadás alatt élőben kíséred a darabot. Milyen speciális kihívásokkal szembesülsz a zene élő előadásakor?
SZD: Igen, több olyan pont is van, ahol nekem látnom kell a szereplőket a jelenet közben. Teljes mértékben a cselekvésekre és azoknak a sebességére passzolva kell hoznom a zenét. Össze kell hogy legyek hangolódva minden mozdulatával a színészekkel. Vannak olyan végszavak, amiknél nagyon pontosan kell jönni a leállással vagy az újraindulással.
BT: Milyen érzéseket szeretnél kiváltani a közönségből a zenén keresztül? Mi az, amit legfontosabbnak tartasz a darab zenei világában?
SZD: Amin a karakter érzelmileg keresztül megy, azt szeretném megtámogatni zenével. A vihar például nagyon konkrét, effektekkel és dallammal kell megjeleníteni. Azokat az emberi érzéseket szeretném megjeleníteni, amiket a karakter megél a darabban.
BT: Van-e kedvenc jeleneted vagy zenei pillanatod az előadásban? Miért az a rész különösen fontos számodra?
SZD: Nehéz kiválasztani egyet, talán az amikor a főszereplő érzelmi állapotba a tetőfokára hág. Én úgy érzem ennek a résznek a hangszíne jól lett összerakva. Ehhez a részhez egy torzított gitáros, apokaliptikus hangzásvilágot hoztam létre, amit „sikító” hegedű hangokkal és „vinnyogó” gitár effektekkel egészítettem ki. Ez nagyrészt improvizációra épül, ami lehetővé teszi, hogy a zenei elemeket pontosan illesszem a karakterek érzelmi megnyilvánulásaihoz. Ez a rész a szabadság és a kontrollvesztés tökéletes ötvözete, ezért különösen izgalmas számomra.
Ez egy nagyon izgalmas darab lett. Eleinte nem tudtam, hogyan fog működni, még a koncepció felvázolásakor sem. Sokkal izgalmasabb, színesebb, látványosabb és megmozgatóbb lett, mint amire először számítottam.
BT: Köszönöm a beszélgetést a Lélekvesztő előadás kapcsán Szőllősi Dánielnek.
SZD: Köszi Timesz!
Boda Tiborral ITT, Varjú Nándorral pedig ITT olvasható az interjú.
Fotó: Oláh Gergely Máté
