LÁ(j)V SZTORI – improvizációs színházi előadás – interjú

LÁ(j)V SZTORI – improvizációs színházi előadás premier

Március 17-én az Itt és Most Társulat új előadást mutat be: a LÁ(j)V SZTORI fordulatos szerelmi történet, aminek minden pillanata az adott estében születik meg.  Januártól indult a fejlesztési folyamat, társulati tagunk, Győri Zoltán vezetésével – őt kérdeztük a műhelytitkokról.

BHV: Mit jelent egytalán a premier impró előadás esetében? 

GyZ: Az első nyilvános bemutatót. A munkabemutató során a szakmabelieknek mutattuk meg a produkciónkat. Az előadás teljes improvizáció, ami mint egy váz, ami a nézők szeme láttára töltődik fel a nézők inspirációi alapján, minden előadás során máshogy.

BHV: Milyen típusú improvizációs színházi előadás a  LÁ(j)V SZTORI?

GyZ: Egyfajta hibrid, mert egy nagy történetet nézünk végig, két ember szerelmének kibontakozásának történetét, de mindezt rövid szabály-játékokkal tálalva. Megmaradtak a short form energiái és sziporkázása, de az előadás forma kísérlete arra irányult, hogy ezek összefűzhetőek e koherens egésszé. A tapasztalatok azt mutatták, hogy nagyon is.

BHV: Hogyan zajlott a fejlesztési folyamat?

GyZ: Ennek három fázisát különíteném el, most lépünk a másodikból a harmadikba. Az első a produceri vízió, amikor formálódott bennem, hogy lehet e ilyen? Amikor elkészült bennem egy kicsit körvonalazott forma, azt a társulat elé vittem és közösen kezdtünk ötletelni, fejleszteni ezt nevezném második fázisnak. Ezt lekerekítettük egy munka bemutatóval, amit sikeresnek ítéltünk, és nagyban készülünk a premierre, ahol bárki megnézheti az előadást. A harmadik fázis a szintentartás, folyamatos alakítás és kísérletezés, ez akkor zárulna le, ha már nem játszanának ezt a darabot, ami reményeim szerint jó sokára lesz majd.

BHV: Mi adta az inspirációt?

GyZ: Szeretem a szerelmi történeteket, mind más, mind egyedi és örökzöld téma. Izgalmasnak tartom a hétköznapjaink egyes pillanatait, mint egy szabályjátékot megmutatni. Milyen szabálya lehet egy ismerkedésnek, a szülőkkel/barátokkal való ismerkerkedésnek vagy egy veszekedésnek. Művészileg ez számomra gazdag téma és nagy örömmel nyugtáztam, hogy a társulat nagy örömmel csatlakozik hozzá. Illetve tetszett a Lá(j)v Sztori szójáték…

BHV: A társasjátéktervezői munkád hatással volt a próbafolyamatra, vagy a fejlesztéshez kapocsolódó gondolkodási folyamatra?

GyZ: Nem tudom leválasztani az egyiket a másikról. Játékos embernek tartom magam, minden munkám szerves része a játék. A játékot azonban eszköznek tartottam végig. A jeleneteknek nem lehet célja a szabály, hanem a jelenetnek emberi célja van, amit segít a szabály. Az előadás minden eleméhez olyan játékot választottunk, ami segíti létrejönni a célját. Játéktervezőként nagyon könnyen alakítok át meglévő gyakorlatokat és hozok létre új játékokat.

BHV: Egy zártkörű munkabemutatón már teszteltük közönség előtt az előadást. Hogy élted meg?  

GyZ: Csodálatos élmény volt érezni, hogy a közönség jön velünk. Műsorvezetőként/házigazdaként közelebb vagyok a közönséghez, mint a játszók, baráti közvetlen hangot ütök meg a nézőkkel, így picit más fénytörésban látom mint a játszók, de egy oldott kellemes és magától értetődően vicces előadásunk volt. Nagyon szerettem, tele vagyok tettvággyal hogy sokat játsszuk. A játszók brilliroztak, gyönyörűen építkeztek belülről és használták a szabályjátékokat, hogy egy nagy szerelmi történet szülessen meg a nézők szeme láttára.

BHV: Kiket szólít meg az előadás?

GyZ: Mindenki aki volt már szerelmes, vagy esetleg most az. Bárkit várunk szeretettel, kortól, nemtől származástól függetlenül, az előadás témája mindenkit érint.